A szarufésű fénykora 1900-1930 közé esik. Ezen időszak alatt, volt olyan év (1930), hogy csak Franciaországban 30 millió db fésűt készítettek. 35 üzemben kb. 1500 szarufésűs dolgozott.

Nyugat Európában (főleg franciaországban, ott is inkább a Pireneusokban) már az 1200-as évekből vannak írásos nyomai annak, hogy a fésűsök céhekbe tömörültek. Magyarországon a legkorábbi fennmaradt céhes oklevél 1647-ben kelt, Debrecenben. Az utolsó üzem Szegeden, az ötvenes évek végén szűnt meg, 20-30 embert foglalkoztatott. A megszűnés okai között volt az is, hogy a szürkemarha állományt szinte teljesen kiírtották, így az alapanyag is elfogyott és a közben külföldről betelepített más szarvasmarhák szarva sem minőségben, sem mennyiségben nem volt alkalmas nagyobb üzemek fenntartására.

Nagyapám, Bartha Mihály 1923-ban Miskolcon váltotta ki fésűsként az iparengedélyt és tudomásom szerint az 1930-as években Miskolcon már csak a ő dolgozott, mint fésüs. Az első időben még benzinmotorral hajtott géppel, majd később már árammal. A kereskedők házhoz jöttek a kész fésükért, gombokért..

A nagy családból (édesapámék kilencen voltak testvérek) sokan kitanulták a mesteri fogásokat. A családból sokan a megélhetés miatt, az ország különböző helyeire költöztek és ott készítették és árulták a termékeiket. Az 1950-es, 60-as évektől a szarvak nagy százaléka nem volt alkalmas fésükészítésre , ezért a fésü és gombgyártást kiegészítette a különféle dísz és használati tárgyak gyártása.

Ekkor alakult ki a szaruműves elnevezés is,
ami konkrétan a szarv fűrészelése, többszöri csiszolása és polírozása.

1992 óta több mint 40 európai és számos hazai kiállításon és vásáron vettem részt. Termékeim éppúgy megtalálhatóak a kisebb üzletekben, mint a nagy nemzetközi parfümériák hálózataiban, itthon és külföldön egyaránt. Bármilyen egyedi kéréssel is nyugodtan forduljon hozzám bizalommal.